Ha valaki átsétál a VIII. kerületi Futó utca Üllői úthoz közel eső részén, már sejtheti, milyen nagy változás van készülőben. A Corvin mozi mögötti, lepukkant eklektikus épületek eltűntek, helyükön most betonkolosszusok állnak. A körút felé egy bevásárlóközpont épül, a másik irányban egy tágas tér, mentén testes lakóépületek. A helyzet jelen állapotában egyrészt riasztó, másrészt a lehetőségek szabad tárháza.
Logikus, hogy a jó tömegközlekedéssel rendelkező központban, és nem a kertvárosban sűrűsödik a város. Ezt nevezzük mi építészek intenzív fejlesztésnek, szemben a szokványos burjánzó, városszéli zöldfelületeket felzabáló extenzív fejlődéssel. Ha egy megújuló környezetben vonzó lakóházak épülnek, ez kétségkívül hozzájárulhat a városi lét felértékelődéséhez. Nemcsak szórakozni, vásárolni és dolgozni járunk a kertvárosból a központba, hanem helyben is lakunk.
Dicséretes, hogy a sűrű belvárosban új és színvonalas tér készül. Mikor létesült Budapest belső részein utoljára KÖZTÉR? Ez nagyon fontos kérdés, hiszen a városi tér a városlakók színpada és nézőtere egyben. Nem virtuális tér, hanem a hús-vér kapcsolatok helyszíne. Esély a találkozásra és a városi lét élvezetére. A tér azonban akkor jó, ha kötődik a helyhez, és nem egy idegenül behelyezett képződmény. Kapcsolódnia kell a környezethez, a hely szellemiségéhez. A nyolcadik kerület tele volt és van apró üzletekkel, műhelyekkel, mely az elmúlt századok kézműiparát idézik. Ha egy hasonló szellemiségű tér lesz itt, akkor az emberek hamar elfogadják. Ha túl mondén, ki fog lógni a nyolcadik kerület szövetéből.
A tér peremén állnak a nagy lakóépületek, megnyitás nélkül a belső irányában. Léptékváltás történik, melyet nagyon nehezen lehet tudomásul venni. A sűrűség nem zavaró, hiszen ez a városi lét szerves része. Azonban attól félek, hogy az új épületek tömbszerűsége más lesz, mint a bérházak porózus szerkezete. A hagyományos bérházak zárt jellegük ellenére ugyanis többrétegűek: mást rejt az utcafront, a kerti és a hátsó udvari szárny.
