Győr, Széchenyi tér
Győr központjában volt egy régóta halódó tér, a valamikori piactér, melyet jobb híján parkolásra és galambetetésre használtak. A győriek és némely kívülálló szerint ez Közép-Európa legszebb barokk tere (???). A lokálpatriotizmus eme báján túl az állításnak méltán van igazságtartalma. A határoló kulissza elsőrendű: a nagyvonalú tér körül pompás, a polgárosodó vidéki miliőt híven tükröző barokk paloták sorakoznak. Egyikük sem meghatározó az építészet történetében, egy-egy klasszikus tagozat vagy szerkesztési elv helyenként megbicsaklik, az összkép azonban meggyőző, méltóságos és felettébb szerethető.
A tér azért sem kelhetett korábban életre, mert a környzező térfalak nem porózusak, a hozzájuk tartózó intézmények, szórakozóhelyek a falakon belül maradtak. A bencés kolostor és templom értelemszerűen továbbra is zárt marad, de a maradék három oldal a múzeummal, a volt táncos mulatóhely, Lloyd épületének átalakításával és az éttermek teraszainak térre történő kihúzásával bekapcsolódik a tér életébe.
A tér hosszas huzavona után megújult, a terveket Czigány Tamás és munkatársai készítették. Egy tér megújulása mindig is kényes feladat, mert nagy gesztusokat ritkán lehet tenni, azt a keveset pedig, amelyet a környezet elvisel, a megfelelő helyre kell tenni. A tervezők ezt nagyon jól érezték. Helyénvaló a világos színű kőburkolat, a faburkolat a teraszokon a külső térnek barátságos értelmezést ad. A belsőben, a nappaliban megszokott parkettaburkolat emlékei kelnek életre bennünk, ez az apró gesztus otthonossá, mai szóval felhasználóbaráttá teszi a teret.
A téren van egy attrakció, melyet azonnal befogadtak a győriek. A tér közepén több, síkban elhelyezett szökőkút köpi, porlasztja, árasztja, küldi sugárban a levegőbe attól függően, hogy melyik helyen és napszakban vagyunk. A dolog érdekessége, hogy szakadó esőben is végzi a szökőkút szorgalmasan mutatványát, sejtetvén, hogy mindezt az örökkévalóságnak tervezték. A teret nyáron nyitották meg, a kánikulában a gyerekek már megazuhanyként használták, a szülők a padokon ücsörögtek törölközővel és csereruhával.
Itt merül fel a kérdés: vajon szükséges-e program a térnek, vagy az eseménytér spontán alakul ki? Ebben az esetben a spontenaitás a döntő, hiszen a város híján van szép, használható tereknek. Hangsúlyozom, ez nem a kulisszák, a tereket szegélyező épületek hiányán múlik. A rissz-rossz térburkolatok, a találomra parkoló autók, az esetlegesen elhelyezett köztéri bútorok miatt nemcsak vizuális káosz uralkodik, hanem a terek egyszerűen használhatatlanok. Csupán átközlekedésre szolgálnak, és nem arra, hogy ott elidőzzünk, vagy másokkal találkozzunk. És lám, a programnélküliség olyan jól sikerült, hogy a szokásos sátras, fabódés rendezvények kiszorultak a térről. A terményáldás a Bécsi kapu téren, a borfesztivál a Duna kapu téren zajlott, a rendezvények alatt a megújult tér mégis tömve volt emberekkel. Egy tér méltó életre kelt, a belváros egyik lüktető pontjává vált.
Folytatás: civil kezdeményezés térhasználatra. A keret egyesület akciója 2005-ből
fotók: Gunther Zsolt és Wikipédia
