Budapesten egyetlen hely van a belvárosban, ahol ténylegesen lehet futni: ez a Margitsziget. Tudjuk jól, hogy nyáron zsúfolt, a nevetségesen keskeny futószőnyeg arra sem elég, hogy ha szembe jön valaki, akkor ne kelljen oldalra lépni. 
Gondolt-e már arra valaki, hogy a rakpart lépcsője milyen lehetőségeket rejt? Ha egy három méter széles szakaszt vízszintesen alakítunk ki, keletkezik egy nagyon-nagyon hosszú plató, átnyúlva a hidak alatt, melyet helyenként kiszélesítenék (itt lehet bemelegíteni, nyújtani, megállni és lihegni stb.). A kör nem kör, hanem a két vége között lehet ingázni. Előnye viszont, hogy bárhol be és ki lehet szállni. Természetesen ki kellene éjszakára világítani. A Duna közel van, szinte karnyújtásnyira, a levegő minősége sem túl rossz. És ez Budán és Pesten is „járható út” lenne, tehát a futófelületet megduplázhatjuk.
És ha árad a Duna, akkor fusson mindenki a Margitszigeten... legalábbis addig, amíg az ottani futókör szintjét el nem éri az ár. 
Most hétvégén tényleg miénk lesz a rakpart. Vasárnap ugyanis városvédő futás. Szaladjon, fusson, mindenki aki bírja!
fotók: allfourblue és M8 Studios
utómunka: HollóM
