A Corvin-Szigony projekt kapcsán merül fel a pesti bérházak tömeges bontásának problematikája. A korabeli ingatlaspekuláció nagy sűrűséget, kisméretű, de még elviselhető léptékű belső udvarokat hozott létre. Az utca felé nagypolgári lakások, a gangra pedig kisebb, sokszor cselédlakások nyíltak. Az épületek rétegződése hűen tükrözte a kor társadalmi hierarchiáját, ugyanakkor demokratikus is volt, hiszen gazdag és szegény egy házban élt. A bérházak túlélték a szocializmusban a lakások felaprózását is. Fizikailag közben kétségtelenül amortizálódtak, de használhatóságukat tekintve egyáltalán nem. 
Lassan már nyilvánvaló, hogy a pesti bérházak lakásai használhatók a legrugalmasabban. Helyet kaphat bennük iroda és lakás. A szocializmus társbérleteinél is állták a sarat. A lakások alapsejtje a mintegy 30 m2-es szoba, mely könnyen bútorozható, sosem túl kicsi. A nappaliban elfér a konyhapult, az egységeket csereberélhetem egymás között. A ma tervezett lakásokban minden szoba pontosan akkora, amilyen funkcióra tervezték: a félszobába egy ágy fér be, de egy íróasztal már nehezen, a szobába egy duplaágy, de fejtörést okoz, hogy szekrényt, vagy íróasztalt tegyünk mellé. A nappaliban nem fér el az étkezőasztal, a konyhában pedig méltósággal pizzát lehet elfogyasztani, ünnepi ebédet nem. A nappalit és a hálót nem cserélhetem fel egymással, és viszont sem működik a dolog. Minden előre determinált.
A hagyományos bérházak zárt jellegük ellenére többrétegűek: mást rejt az utcafront, a kerti és a hátsó udvari szárny. Az összekötő elem a gang, mely a szociális érintkezés egyik fő fóruma. Átlátható, és kénytelen vagyok a szomszéddal pár szót váltani, ha szeretem, ha nem. Egy mikrokörnyezet, amelyet a magaménak érezhetek. Nagyon fontos egy nagyvárosban az identitás megteremtése. Éreznem kell itt is, hogy itthon vagyok.
És azok a tűzfalak. Kevés város van Európában, melyek olyan számban büszkélkedhetnek szobrászi minőségű tűzfalakkal a belvárosban. Budapest még kétségkívül ilyen, mellette Berlin, Bécs és Párizs sziluettjét határozzák meg az oromfalak. Magasból szemlélve a tetőtáj szerves részét képezik, lentről pedig irracionálisan tagolják az utcaképet. Hozzátartoznak a város egyediségéhez. Ettől Pest Pest, és Berlin Berlin.
fotó: HollóM
