Burgenlandi építészek kiállítása Balatonfüreden
A kiállítás emberközelből tudósít a kis tartomány jelenkori építészetéről. A galériában német és magyar nyelvű pannók mutatnak be a közelmúltban megvalósult középületeket. A terveket egy német nyelvű, magyarul feliratozott videó kíséri: az interjúk az épületek használóival készültek, akik őszintén vallanak a tervezés folyamatáról, a buktatókról és az építésszel kialakult bizalmi viszonyról. A tervekhez tartozó szövegeket böngészve a következő szavakra bukkantam: elővigyázatosság, tapintat, tolerancia. Ezek a szavak számomra több síkon értelmezhetőek.Egyrészt épület és környezete viszonylatában. Az illeszkedés nem feltétlenül a környezet léptékének és formanyelvének szolgai másolásában merül ki. A Liszt Ferenc Koncertterem mérete ellenére magától értetődő puritánsággal simul a burgenlandi falu szövetébe. Ugyanakkor illő távolságot tart, és jóleső idegenséget sugároz. Az utolsó mondat nem nélkülöz néminemű ambivalenciát, hiszen a burgenlandi falu meghittségét megborzolja az idegenség. Nyezsiderben az im puls, a borászok ún. megjelenési felülete külső formaképzésében szinte el sem válik környezetétől, a drámai váltás belül történik.
A tapintat, a tolerancia másrészt az épületek részletképzése tekintetében értelmezhető. Általában elmondható, hogy a régi és az új csendes dialógust folytat a hangos veszekedés helyett. Az építészeti gesztusok kölcsönösen reagálnak egymásra, ebből alakul ki a párbeszéd. Egy további fontos észrevételem az, hogy a részletek minimuma – csakúgy mint a tradicionális burgenlandi építészet esetében – az anyagban rejlő maximumot hozza ki. A hagyományos részletképzéssel kapcsolatos meglátásaimat – a jelenlévő burgenlandiak engedelmével - kiterjeszteném az egész Kárpát-medencére, hiszen mintegy 1000 évvel ezelőtt a hátranyilazás nemcsak a Lajtától keletre dívó sajátosság volt.
A tolerancia értelmezését vizsgáljuk meg harmadrészt az épület és használói körében. Az endjúzerek falusi nénikék, egy mélyre állított opel mantából éppen kilépő kisvárosi vagányok, mégis megilletődve nézik a tartózkodóan előkelő, magátólértetődően puritán épületeket. Otthon, vagy mégsem? Meghitt, s mégis idegen? A felsőlövői nyelvjárás intézet szürke vakolt és látszóbeton felületei csupán tömegeikkel, arányaikkal követik a tradíciót, viszont ha a gyerekek belépnek, azt a dialektust beszélik, amit otthon a nagyival.
Negyedrészt és talán a leghangsúlyosabban építész és megbízó tekintetében. Tolerancia és bizalom. Hiszen a kiállítás alapvetően építész és megbízó szerencsés egymásratalálását boncolgatja a paravánokon innen, és a dvd-lejátszón túl. Ismerjük a szokásos köszönetnyilvánításokat egy-egy könyv végén: a mű létrejöttéért feltétlen hálával tartozunk satöbbi, satöbbi... Az idézett közhely itt abszolúte igaz. Képzeljünk el Szalmatercsen (500-as lélekszámú falu, Cserhátvidék, Karancsság) egy 500 fős koncerttermet. Még az NKA sem támogatná. Burgenlandban viszont mecénások, alapítványok karoltak fel helyi kezdeményezéseket, és váltak egy-egy kulturális ötlet fáklyavivőivé. És nemcsak a pénzt adták, hanem szakértelmüket is. Ami mindennél fontosabb: bizalmukat is átruházták az építészekre. Biztos nem volt a tervezés folyamata akadályoktól mentes, biztosan van a megvalósult házakban rengeteg kompromisszum. De a végeredmény egy olyan mesebeli, magától értetődő harmónia, amit nem eredményezhetett az építész keményfejűsége, aki keresztülvert mindent a megbízón.
„Az építészet egy épületben a szellemi értékek fokmérője: a hagyományé, a fegyelemé.” írja a kiállításhoz írt előszavában Klaus Jürgen Bauer. És valóban, mindkét fogalom tettenérhető a kiállított kultúrterek mindegyikén. A hagyomány egy internacionális szóval szólva „svédcsavarral” jelenik meg. Nem a formák, terek szolgai másolása révén, hanem esszenciájuk kiragadása és átformálása után. Így jutunk el az időszerűséghez, hiszen a hagyomány akkor élő, ha még ma is időszerű. A fegyelem esetében viszont hiányzik a svédcsavar, egy az egyben jelenik meg a hideg fejjel végiggondolt stratégia. Nem romantikus épületátiratokról van szó, hanem a kultúra korszerű tereiről. A helyi kultúra határozott öndefiníciós kísérletéről, mely a helyet, a régiót egy korszerű, csúnya szóval marketingelhető azonossággal ruházza fel.
Ám figyelem! Megfigyeltük-e már, mi folyik Haydn és Liszt kapcsán a határ túloldalán? Kultúra-lopkodás, anyanyelvek, hovatartozások kisajátítása. Vigyázzunk, legyünk éberek! Burgenland már megépítette híres magyarjaink kultuszhelyeit, ideje lenne nekünk is bekapcsolódni az össznépi kultúrcapcarászásba. A játékszabályokat viszont nekünk is be kell tartani, a legfontosabbak ezek közül: legyünk européerek, viselkedjünk demokratikusan, alkossunk érzékenyen és időtálló dolgokat. És végül a bevezető mondatra visszatérve: ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.
Kultúrterek / Kulturraeume és Burgenland Építészeti Díja 2008 / Architekturpreis des Landes Burgenland 2008
Helyszín: Balatonfüred, Kisfaludy Galéria
Kiállítás időtartama: 2009. szeptember 25. – 2009. október 11.
