Képzeljük el a boldog békeidőket, amikor 1. nem voltak büdös autók. 2. mindenki aránylag csinosan öltözködött. 3. a körutak a korzózást jelentették. Adott volt egy szerethető, olykor nagyvárosi, sőt helyenként mondén környezet mint a városi élet platformja. Ez a hangulat azonban eltűnt. Ez nem tragédia, hiszen a városi hardware adott: a nagykörutat szegélyező eklektikus bérpaloták – néhány közbeékelődő középülettel – a városon belül nagyon jó pozícióval bírnak.
Akkor mi hiányzik, és mi tűnt el? És sokkal inkább mi a tennivaló? Ha valaki végignézi a körúti elaprózott, földszinti üzleteket, túlzsúfolt és igénytelen kirakataikat, nem egy metropolisz jut eszébe róla az embernek. A parkoló autók, a bódék miatt összeszűkülő járdák, az igénytelenül visszafoltozott közműárkok, szegélykövek, a bóvlival tömött kirakatok inkább egy olcsó külvárosiságot mint az egykori mondén csillogást hozzák vissza. A bécsi Ring ezzel szemben nívós autószalonokkal, teraszokkal megnyújtott kávézókkal, divatüzletekkel szegélyezett.
A recept látszólag nagyon egyszerű, és Budapesten is van rá példa. Az Andrássy út üzletei kezdenek helyükre kerülni. Gucci kontra igénytelen CBA. Vagy Café Callas kontra ordenáré kirakatú kínai outlet. Ez itt a kérdés. Az üzleteket össze lehet vonni, a portálokat, reklámfelirataikat egységesíteni (vagy legyen része az eklektikus környezetnek, vagy egyszerűségében váljon el tőle). A járdákat nem foltozni, hanem felületében helyrehozni. A parkolósáv pedig nagyon könnyen megszűntethető, sőt, biciklisávvá átalakítható. Ezek nem forradalmian új gondolatok, sokkal inkább könnyen másolható példák.
fotók: 3h