Varázsa van a régi, nagy épületek tágas irodákká való átalakításának. Kérdés, mi az érték, és mi az, aminek pusztulnia kell? A IX. kerület Nagyvásártelepénél (azaz a Kvassay Jenő út, a Soroksári út, az Illatos út folytatásában tervezett Duna-híd és a Ráckevei-Soroksári Duna-ág által határolt terület) már a kérdés eldőlt: a többszintes, ipari műemléképületen kívül a hajdani bölcsőde kivételével minden épületet lebontottak. A beépítési tervet Erick van Egeraat Associated Architects Budapest munkatársai, a városrendezési koncepciót dr. Nagy Béla jegyzi.
A tervet a területnek arra az előnyére alapozták, hogy az szinte minden városi igényt képes kielégíteni: vízparton, zöldövezetben, illetve rozsdazónában helyezkedik el, melyben irodák, lakások és szórakozóhelyek egyaránt helyet kaphatnak. A koncepció a „város a városban” alapelvet követi, mely felveti a környezettől mereven lehatárolódó enklávé problematikáját. Persze a terület nagysága (34 hektár) lehetővé teszi egy önállóan működő egység életképességét is.
A tarvágás alapelve itt tökéletes, a hajdani nagyvásártelepi épület torzóként áll az együttes közepén. A tervezői szándék, mely szerint egy középkori eredetű város lenyomata lenne az új, egyfajta implantátumként hat. A mai igények szerint módosított térszerkezet az alsó szinteken szűkebb, míg a felső lakó- illetve irodaszinteken tágasabb, szellősebb térarányokat javasol. A felső szintek lépcsőzetesen visszalépnek, ezáltal lehetnek az emeleti lakások világosak.
A Canary Wharf milyen szinten fog megvalósulni itt? A két terület nagyságrendileg összemérhető, a vízparti és nem városközponti fekvés is analógiákat ébreszt. A londoni negyed üveghomlokzatai hűvösek, térarányai nem sugallnak meghittséget. Csak remélhetjük, hogy a fejlesztők tanulnak ezekből a hibákból, és egy új, élhetőbb Canary Wharf jön létre a Nagyvásártelep területén.
Látványtervek: EEA