HTML

Misszió

Hiszünk abban, hogy a világpolgárok szemével Budapestet átértékeljük, a kellő távolságtartással értékeit és hibáit helyén kezeljük. A köztér mint a találkozások színpada – fedett, nyitott, lent vagy fent van - jelenti a problémamegoldás kulcsát. Erről írunk, és vitatkozunk veletek.

Profil

Csillag Katalin / Gunther Zsolt. Építészek vagyunk, akik nem hagyhatják szó nélkül a budapesti épített és építetlen antikultúrát, éppen ezért be kívánjuk vonni egy szélesebb, véleményformáló kört, hogy – legalább mentálisan – élhetőbbé tegyük környezetünket.

Rovatok

Miről írjunk?

A hely mint ürügy

2009.10.13. 07:00 Gunther Zsolt

 

2009. okt. 3-án Győrben a Városi Művészeti Múzeum "Párhuzamok_02" címmel minikonferenciát rendezett. Az esemény az öt évvel ezelőtti Párhuzamok_01 című rendezvény folytatása volt. Az akkori beszélgetések, előadások ürügyéül Magyarország európai uniós csatlakozása szolgált. Az elmúlt öt év indokolta a határvidék építészetének újbóli áttekintését, és Ausztria mellett Szlovákia bevonását is.
A nosztalgikus vidékértelmezés és építészeti vetületei ellenpólusaként a konferencia kereste azt az építészeti magatartást, mely reflektál korunk kihívásaira, fel meri vállalni az újat, a frisset, és mégis kötődik a helyhez és a vidékhez. Döntő momentum az azonosság kérdése, és annak a helyhez való kötése. Ez nem az identitás megteremtésének művi kényszerét jelenti, hanem az azonosság utólag válik kitapinthatóvá. Létezik-e ilyen, és ha igen, értelmezhető-e a három ország egymáshoz csatlakozó területein?
Előadásomban a helyet ürügyként aposztrofáltam, hiszen nem béklyóként, hanem a lehetőségek tárházaként is értelmezhető. Az alábbiakban következik az előadás kivonatos szövege. Vigyázat, gondos olvasást kíván!
 
A hely mint ürügy
 
A hely banalitása. Mi, építészek ma már nem tervezhetünk bárhová, bárhogyan. Sőt, a kommunikációs játékban résztvevő szereplők száma is ugrásszerűen megnőtt. Párszáz évvel ezelőtt még egy gróffal kellett végigbeszélni egy kastély pontos elhelyezését, elrendezését, a környezethez való viszonyát. Demokráciában élünk, sokunknak van beleszólása a tervezési folyamatba, itt kell megtalálni a közös nevezőt, szót kell érteni a szereplőkkel. Belvárosainkra ki lehet tenni a „megtelt” táblát, hiszen a tervezési területek itt elfogytak. A belvárosi közeg kialakult, csupán egy-két foghíj, romos épület kínálkozik beépítésre. A tervezés helyszíneként rendelkezésre álló hely nem idealizált, hiszen ezekkel meglévő, burjánzó külvárosi területeken, vagy felhagyott ipari rozsdaövezetekben, vagy éppen jellegtelen vidéki közegben találkozunk.
Folyamatosan töredékekkel van dolgunk, a modernek által vizionált teljesség gondolata mára megbukott. Nem gondolkodhatunk nagyívű lakónegyedekben, városokat átszelő tengelyekben, sokkal inkább alkalmazkodásról, a meglévő struktúrák kiegészítéséről van szó. A fragmentumok többnyire kapcsolat nélkül állnak a külvárosi káoszban, elszigetelt elemekként töltik fel folyamatosan a rendelkezésükre álló teret. Ez az állapot a jellemző, efölött lehet keseregni, de ez az a mező, melyen nekünk építészeknek mozognunk kell. Jelenthet-e a hely ebben az állapotában komoly fogódzót, ami meghatározza tervezési stratégiánkat? Ebben az írásban erre keresem a választ.
A terv gerince. A koncepcionálisan fontos gondolatok taglalása kitérőnek tűnik gondolatmenetemben. Azonban azonnal érthetővé válik, amint korunk téri és esztétikai kihívásait vesszük górcső alá. Korunk általános betegsége az önkényesség és a tetszőlegesség. A mindent szabad jelszavával, a demokratizált ízlés burka alatt az én házam az én váram mintájára burjánzik környezetünk. Politikusok, üzemeltetők, ingatlanfejlesztők határoznak meg olyan téri és esztétikai kritériumokat, melyek csupán kármentésre ítélik a tervezőt. A másik kortünet az újítás kényszere (megjegyzem, ez nem igazán jellemző nálunk, ennek inkább ellentettje, a buta konvenciók kényszerzubbonyából való kitörés jelenti az igazi problémát).
Az önkényesség, az újítás kényszerének negatív példája a 2008-ban lebonyolított budapesti városháza pályázat első díjas munkája, melyet Erick van Egeeraat jegyez. A divatnak, a politikusi döntéshozó testületnek való megfelelési kényszer szélsőséges elemekkel ruházza fel a tervet: az álszövet-struktúra hazugsága, a torony banalitása, a városszövetbe való belepiszkálás a tervet rövidtávon eredményessé, de hosszútávon mindenképpen divatjamúlttá teszi. A terven megjelenő elemek jól példázzák a tetszőlegesség imént vázolt jegyeit.
Mi lehet itt a megfelelő stratégia, mivel lehet ebből a csapdahelyzetből kitörni? Mennyiben tudunk az önkényesség ellenében egy megdönthetetlen érvrendszert állítani? A feladat kulcsa az analitikus gondolkodás, mely a terv fizikai, kulturális és programatikus határait igyekszik kijelölni. A folyamat elején fogalmazódik meg az a vízió, mely bár elvont, de a főbb sarokpontokat kijelöli. A tervezési problémák pontos meghatározása áttevődik a természettudományos értelemben vett kutatás területére. A pontos kérdésfeltevések kapcsán az építészet alapjait vesszük célba azért, hogy a feladatot újraértelmezzük. Egyszerű szóval formai invenció helyett a tervezést vezérlő gondolatok kapcsolatainak újraszövéséről van szó.
Egy nagyon egyszerű példa világítja meg jól ezt a folyamatot. Paloznakra terveztünk családi házat, ahol a banalitás fenyegető rémként lebegett a szemünk előtt. A terv külső keresztmetszete a végletekig meghatározott: az épület szélessége, oldalhatárra való telepítése, a tető formája, hajlásszöge a falu egységesítése érdekében rögzített. A program is nagyon egyszerű: egy budapesti értelmiségi család vidékre költözik, életét itt kívánja leélni, alapterületben, igényekben sincs semmi extra, se szauna, se jacuzzi. Az adottságok, az igények azonban kínáltak néhány olyan kibúvót, melyek a ház testreszabásában segédkeztek:
-       a hagyományos falusi életmóddal szemben a háznak kifelé meg kellett nyílnia,
-       a hosszanti elrendezés a térstruktúrát előre meghatározta (szoba, mögötte folyosó), de a nappali és a hálósor más téri elrendezést kívánt meg,
-       a padlástér beépítetlensége, a folyosó felülről való bevilágításának igénye azt eredményezte, hogy a külső, előremeghatározott formától levált a belső burok, és azt második térhártyaként kíséri végig. A tér drámai lesz, a szerény külső váratlan belsővel gazdagodik,
-       a ház tehát két témát tárgyal: az eltérő teret illetve befoglaló formát sugalló belső és külső viszonyát, valamint az archetipikus forma erősítését.
Máshonnan közelítve: a gyengén egymáshoz rendelt elemek összekötése. Az analitikus fázis elején körülzsonganak a programatikus, fizikai és kulturális adottságok, melyekből össze kell gyúrni a tervet. A kutatás folyamán keressük a mélyebb, koncepcionális alapot, melyet a tervezési program rejt magában. Ez az alap nehezen tárul fel, hiszen a lényeg meglátása és láttatása fáradságos folyamat.
A lényegre történő lecsupaszítás óhatatlanul elvétellel jár. Ha a feleslegeset távolítjuk el a tervezési elemrendszer szövevényéből, tisztul a kép, és elénk tárulnak azok a gondolatok, melyek támogatják majd a tervezést. Felmerül a kérdés, vajon az ilyen elvétel a program, a kiinduló feltételek gazdagságát úgy csökkenti-e, hogy a végeredmény unalmas lesz. Ne féljünk ettől! A lényeg mindig elementáris, meglátása feledteti a díszek, a figyelmet elterelő részletek hiányát. Az építészetben a fényt, a teret, az anyagszerűséget közvetíti elemi erővel. Amennyiben az elemek egy ilyen alapon kapcsolódnak össze, jó eséllyel kerüljük a monotonitást.
Így válnak az építészeti relációk radikálissá, és egyben láthatóvá. Nem egy formai újítás irányítja a tervet, hanem a vezérgondolat. Az épület nem lesz általános, jó eséllyel karakteres és egyedi. A szervesen összegyúrt elemekből az épület így nemesül állítássá. Ennek pedig része a hely és az épület viszonya, a program és a forma ízesülése, az épület és a befogadó kultúra kapcsolata.
A hely programozása. Az épület tervezésénél a helyet nem tekintjük meghatározónak, hanem az úgyanúgy fogódzó, mint a program, a húsvér megrendelő, vagy éppen a kulturális közeg. A modernek által lefektetett tabula rasa ellenpólusaként épül fel a pozitív kényszerekből álló háló, mely tételezi az épületet. A tervezés folyamatát, a pozitív kényszerek épületalakító hatását egy kedves tervünkön mutatom be, melyet Keszthelyre készítettünk. A terület lakatlan, elhanyagolt, a Hévíz-ér folyik el mellette. Kutatások alapján régen lápos terület volt, flórája és faunája nagyon hasonlíthatott a mostani Kis-Balatoni élővilágra. Innen fakadt a helyi egyetem gondolata, hogy a területet vissza kell láposítani, egyidejüleg kutatásra és látogatói központként célszerű használni.
Már beszéltem a hely banalitásáról. A hely levezetéseim során tágabb értelmezést nyer: a banális azáltal válik eredetivé, hogy nemcsak a hely minősége fontos, hanem annak interakciója a hozzá kapcsolódó épülettel. Az épület pedig nemcsak fizikálisan, hanem használatában, karakteres anyagszerűségében, formájával is kötődik, nem feltétlen a hely alá rendelve. A hely fogalmával szemben a hely programozása lesz a döntő úgy, hogy nem a hely határozza meg az épületet, hanem – éppen fordítva – a program által definiált épület teszi a helyet jellegzetesé.
A hely ürügyet kínál az eltérésre, a kísérletezésre. A helyet legtöbbször újraalkotjuk, fittyet hányva a hellyel szemben támasztott hagyományos, közhelyszerű elvárásoknak. Így lesz a helyből művi hely. A hely akkor jó, ha segítségével az épület az önkényesség, a tetszőlegesség ellenében dolgozik, mert támpontként szolgál. A hely akkor rossz, ha nosztalgikus kényszerzubbonyként köti meg kezünket. A hely tematizálása, hangsúlyos alkalmazása helyénvaló, amennyiben ürügyként szolgál a kísérletezésre, és végül az eltérésre.

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kozter.blog.hu/api/trackback/id/tr111444518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ledfal 2010.08.12. 18:49:19

Ledfal bérlés vásárlás Győrben www.ktledmedia.eu

ledfal 2010.08.12. 18:50:44

Mi a véleményetek a köztéren lévő Ledfal reklámokról? Sokak szerint ez a jövő, de pár ember szerint közlekedésre veszélyes.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu