HTML

Misszió

Hiszünk abban, hogy a világpolgárok szemével Budapestet átértékeljük, a kellő távolságtartással értékeit és hibáit helyén kezeljük. A köztér mint a találkozások színpada – fedett, nyitott, lent vagy fent van - jelenti a problémamegoldás kulcsát. Erről írunk, és vitatkozunk veletek.

Profil

Csillag Katalin / Gunther Zsolt. Építészek vagyunk, akik nem hagyhatják szó nélkül a budapesti épített és építetlen antikultúrát, éppen ezért be kívánjuk vonni egy szélesebb, véleményformáló kört, hogy – legalább mentálisan – élhetőbbé tegyük környezetünket.

Rovatok

Miről írjunk?

Rehabirritáció

2009.06.04. 07:00 Gunther Zsolt

Rehab-irritáció. A sporaarchitects építésziroda szállodaterve a zsidónegyedben. Építészek: Dékány Tibor, Finta Sándor, Hatvani Ádám, Vadász Orsolya.


Az utóbbi években bontások és botrányok véget nem érő sorozata jellemezte a budapesti zsidónegyedet. Többször szerepelt főcímként a Blikkben, az ingatlanmaffia hatotta át, és - ne legyünk naivak – hatja át még ma is a területet, melynek egyik kifutása például a bukott politikusok ügye. Közben a negyed civil szervezetek harcászati terepévé vált – olykor heroikus, embert próbáló beavatkozásokkal. És most itt egy újabb bontás jön. Újabb botránykő, amiért érdemes civil városvédőknek élőláncot alkotva napokon keresztül demonstrálni, vagy az értékteremtés halvány reménysugara?
Hogy a problémakört jobban körbejárjam, először a száraz tényeket veszem elő. A szabályozási terv szerint a Kazinczy utca 41. sz. alatti épület vagy bontható, vagy az utcai szárnya és a hátranyúló rész tetőformájával együtt megtartandó az utcavonaltól mért 17 m-ig. A 37. és 39. számú telek jelenleg üres, a 37-en található 30-as években épült épületet 2009. februárjában elbontották. A két utóbbi telek szélessége egyenként mintegy 8 méter, mélységük 30 méter, összevonásuk után is egy mikrotelekként működik. Logikusnak tűnhet tehát a további telek csatolása, melyen azonban a meglévő épület akár akadályt is jelenthet.
A műemlékvédelem 2009. elején kiadott szakhatósági hozzájárulását a telekegyesítéshez nem adta meg, mert véleménye szerint a kulturális örökségi elem történeti szerkezete sérülhet. A történeti városrész sajátosságaitól idegen beépítés és teleknagyság jönne létre, épp ezért elengedhetetlen a történeti városszerkezet megtartására törekedni. A KÖH (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) azonban hagy egy kiskaput: az ingatlanok csatolásának kérelme a telkek beépítésére vonatkozó elvi építési engedély ill. örökségvédelmi hatástanulmány együttes alátámasztó véleménye alapján lehetséges.
Mielőtt részletesen szólnék a tervről, fontosnak tartom néhány idevonatkozó fogalom tisztázását. Először is mit jelent a városszövet itt a zsidónegyedben? Számomra a szabálytalan struktúrát, a szabálytalan homlokzatszerkesztést, a szabálytalan háztipológiát, a szabálytalanságot egyáltalán. Az eredmény: minden ház más, egyfajta szellemi és érzelmi kaland. A városi szövet jelenti továbbá a kisebb, helyenként törpeléptéket, a sűrűséget, de nem a zsúfoltságot, az átjárhatóságot, és az utcai élettér intenzív használatát. A keskeny utcák élhetők voltak az autók megjelenése előtt, mostanra azonban mi, városlakók harmadrangú szereplőkké váltunk (elsőrangú ugyanis a mozgásban lévő autó, másodrangú az álló autó, és negyedrangú a biciklis). Ezek az anomáliák okozzák azt, hogy minden új beavatkozást gyanakvóan szemlélünk, hiszen a helyzet csak rosszabb lehet...
Tehát, ha a városszövetben OTÉK-konforman – az országos építészeti előírásoknak megfelelően - akarunk tervezni, akkor mélygarázsokat építünk, mely forgalmat generál, szükségképpen tovább rontja a helyzetet. Tehát ki lehet mondani, hogy az OTÉK néhány passzusa itt hülyeség, és hatályon kívül kellene helyezni. Mert biztosan Olaszországban is van OTÉK, de senkinek nem jut eszébe a Canal Grande menti új épületek alá mélygarázst tenni...
Másodszor: mi az értékvédelem? Röviden pusztuló történelmi értékek védelme. És mi itt az érték? A városszövet, az épületállomány, vagy a megfelelő használat folytán életre kelő örökség? A városszövet és az ahhoz kapcsolódó lépték mindenképpen sarokköve a zsidónegyed értékvédelmének. Az apró és szabálytalan telkek lekövetése illetve az erre való utalások, az épületek tömegének ehhez történő törése. Az épületállomány már egy kényesebb kérdés, hiszen nem minden esetben jelent maga a ház értéket. Azonban vizsgáljuk meg épületünket! Mai alakját 1881-ben nyerte el, helyén már korábban, 1850-től földszintes klasszicista lakóépület állt. Kisvárosias karakterével, architekturális kialakításával a belváros, ill. a VII. kerület néhai jellegzetes, eklektikus város-, ill. utcaképének őrzője. A Belső-Erzsébetvárosban egykor gyakori, műhellyel egybeépült lakóépületek közé tartozik, egyike e típus kis számban fennmaradt emlékeinek. Épülete, amelyben 1914-2002 között változó tulajdonosokkal, ám megszakítás nélkül ortodox kolbász-és szalámiüzem működött. A műemlékvédelmi tanulmány szerint azonban az épület állaga erősen leromlott. Idéznék néhány mondatot: „Falpilléres, négyzetes kőlapokkal burkolt kapualját törmelék borítja, miután a födém egy részen a keresztgerendák között átszakadt… az utólag vasgerendákkal alátámasztott függőfolyosó állapota életveszélyes, korlátai hiányoznak.” A ház megtartása sok energia, és akkor indokolt, ha az új használatához jól ízesíthető.
A megfelelő használat és az életmód kapcsolata már egy jóval bizonytalanabb terület, melyről építészként találgathatok csupán. Az ortodox szalámigyárat az önkormányzat bezáratta (felmerül a kérdés, miért?), azóta az épület gazdátlanul áll.
Harmadszor: mi az értékteremtés? Számomra itt a műemléki városrészben olyan használat megtalálása, mely életet, fenntarthatóságot hoz a városrészbe, újraírja és frissíti mentális térképét, miközben tiszteletben tartja a kulturális közeg által meghatározott mozgásteret. A szálloda a zsidónegyedben mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik.
Tehát a negyed szellemiségének kreatív és friss továbbfejlesztéséről van szó, melybe szervesen beletartozik az új bátor használata és a régi emlékének értő ápolása egyaránt.
Negyedszer: mi az illeszkedés? Mára kiderült, hogy az illeszkedés nem merülhet ki elmúlt korok formáinak szolgai másolásában. Ez hamis, talmi, egy provinciális kultúra lenyomata. Az illeszkedés sokkal inkább a tömegképzésre fókuszál, illetve itt a szabályozási terv által jóváhagyott tömegalakítás kényszerének szelídítésére. Mert sajnos sokat lehet és kell építeni.
Ezen gondolatok előrebocsátása után veszem górcső alá a tervet. Tervezők nem a régi épületet tartották meg, hanem bontottak, a meglévő épület emlékeit azonban nem teljesen radírozták ki. A 41-es számú ház homlokzatát látszóbetonból visszaépítették, mintegy elidenítve a helytől. A régi ablakok vakablakok, az újak már a teljes épületen végighúzódó szintekhez alkalmazkodnak. Irónia, vagy inkább egy építészeti gesztus, mely a két szintmagasságot egymásra csúsztatva, „pauszpapíron” keresztül láttatja a régi és az új szintmagasságok közötti különbséget. Az újonnan tervezett homlokzat egyszerű, fehér, és szuverén megjelenésű.
A terv tömegalakításában a meglévő telekosztásra reagál: az épületek továbbviszik a régi épületek emlékét. A felső, lecsapott homlokzat több fényt hoz be az utcába, és több teret ad az utcának, az utóbbi számomra talán még fontosabb. A tető átmenet a magastető és a homlokzat között, és ez nem csupán abból ered, hogy hajlásszöge pontosan a két elem megszokott helyzete közé esik. Ez az ambivalencia jól jelzi, hogy az épület a homlokzat és az enyhén dőlő homlokzat törésvonalában a környék alacsonyabb párkánymagasságú épületeinek irányában tesz jól érzékelhető gesztust.
A homlokzat három, a régi telekosztásnak megfelelő részre oszlik, együtt mégis egységet alkotnak. Visszahozzák a mikrotelkek hangulatát, az új mégsem fityeg egymagában, hanem bátor egységként vállalja a másságot. Utal a történeti épületek vakolatarchitektúrájára az ablakok köré vont absztrakt plaszticitással. A belső, zölddel befuttatott homlokzatok visszaadnak valamit a beépített és burkolt területek eredeti zöldjéből. A hátranyúló szárny hátsókertre néző homlokzata tűzfal, nincs rajta nyílás. Ez egy udvarias tett a szomszéddal szemben, a sűrűséget nem fokozza a terv kellemetlen átlátásokkal.
Az épület két pinceszinttel, egy földszinti fogadótérrel és további öt szállodaszinttel rendelkezik. A második pinceszint tartalmazza az autólifttel kiszolgált mélygarázst, ahol 30 db autónak jut hely, részben egymás fölött elhelyezve. Az autólift bizonyára megfelel az előírásoknak, azonban használata szűk utcákban felettébb problémás, hiszen a liftre várakozó autó mögötte torlódást okozhat. A földszinti rész teljes mértékben a szálloda reprezentatív funkcióit tudja látja el. Az étterem az utca felé nyílik, a kis konferenciaterem pedig a szálloda udvarára. A lobbi az udvar felé transzparens, áttört, nemes tett az utca felé, hiszen a szűk tér legalább vizuálisan megnyílik egy igényesen kialakított kert irányában.
Az alaprajz racionális, a szokványos szállodai folyosók zártsága helyett itt egy kígyózó meanderrel van dolgunk, mely a központi helyen megnyílik a belső udvar felé. És ez a terv talán legérzékenyebb pontja: a sűrűség vállalása miatt elkerülhetetlenek az átlátások: ez szintenként két szoba esetében virulens probléma. Megjegyzem, nem tragédia, de nem elegáns. A szellemes és konzekvens tömegképzés sajnos áldozattal jár, és ezt itt be kell vállalni. A szélesebb telek L-alakú, a keskenyebb hagyományos zártsorú, de hátrébb ugró beépítés óhatatlanul eredményezi a „nyitott lichthofokat”.
A terv újszerűségével és frissességével példamutató lehet belső Erzsébetváros megújulásában. Nem szokványos, nem másolja a történeti formákat. Nem akar igazán tetszeni, ezért őszinte. A komfortzónát megcélzó irritáció a zsidónegyed rehabilitációjában.

képek: sporaarchitects

 

22 komment

Címkék: durva tereprendezés

A bejegyzés trackback címe:

http://kozter.blog.hu/api/trackback/id/tr111160908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Zsámboki Miklós · http://solaitid.tumblr.com 2009.06.04. 08:09:26

szuper! erről van szó! :)
és baromi jó a poszt.

Koós Miklós · http://koos.hu 2009.06.04. 10:16:20

valóban jó poszt egy jó tervről

Sadia · http://sadia-mintti.blog.hu/ 2009.06.04. 13:26:49

Szóval, tisztázás képen. Volt két épület, a kettő között egy kis "levegő", a Bauhaus házzal, mely beljebb helyezkedett el, mint az utcafront, így szellősebb lett az utca ezen szakasza. Volt egy zsidó szalámigyár, mely helyi jellegzetesség és történeti érték volt, melyet, véleményem szerint, a befektető kérésére az önkormányzat bezártatott. És lám az épület tovább romlott, amire, mint mindig a megfelelő válasz a bontás, hisz ez a legegyszerűbb és a tőkének legmegfelelőbb megoldás. Még egy érdekesség, hogy a Kazinczy utca 43/45 üres telek, s bár terveimben itt a Erzsébet sugárút csordogálna, mégis hely lett volna eme "pompázatos" szálló felépítésére.

Szóval, volt egy kicsit romos épületünk, melynek csak felújítás kellet volna, és Bauhaus épületünk, mely nem vétet semmit. Jött a csákány, és minden kettőt elbontotta. Mindezek helyett, egy teljesen az utca frontra tolt épület húznának fel, mely fehér vakolatával villogna, míg a por és az egyéb szennyeződések be nem piszkítanák. Homlokzata, olyan, mintha egy kisgyerek ollójával ablakokat vágott rá. Hogy megmutassa, hogy ő mégsem egy "romboló" tényező, egy hamis homlokzatot helyezett el, lám, én megtartom ami szép, bár "sajátos" módon.

Hab a tortán a mélygarázs, melyet sosem értem, meg, mért kell mindig az utca vonal középére helyezni, mért nem lehet az utca elejére, jelenesetben a Király utca 23 alá helyezni pl. vagy egyéb helyre. Hisz így bevonzzuk a forgalmat és nem a főbb utak mentén hagyjuk. Azért nem akkora a kerület, hogy valaki ne tudjon a Király utcától a szállóig elsétálni. (de ugyanez az eset a most épült First Side Hotel, vagy mi esetében a Kossuth Lajos utcánál, ott is a Reáltanodába tették a parkoló bejáratot, ezáltal a „csendes” Reáltanodában megint csak nem lehet majd normálisan közlekedni, plusz annyit sem tesznek meg, hogy kitiltják az felszíni parkolókat az utcából, vagyis nem halottam ilyet.)

Az persze számomra kérdés marad, hogy a harmadik "traktusát" az épületnek mért nem lehetet kihajtani a Kazinczy utca 43/45. felé, így azt a belső kertet, melyet a környező háztömbök közrefognak növelné.

Plusz, a környezet a szállónak a környezete ugyanúgy romos marad, és ugyanúgy veszélynek lesz kitéve, hisz ami romos az bontható, az önkormányzat szerint...

(Erszébet sugárút, terveim szerint: maps.google.com/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&t=k&msa=0&msid=101465465422772665722.00046afb45e4090c509ab&ll=47.499257,19.062223&spn=0.001834,0.004807&z=18 )

Balázs Attila 2009.06.04. 14:20:01

Én alapvetően nem értek egyet a terv filozófiájával. Egyrészt ha elbontom a házat, akkor számomra semmi értelme idézgetni, átértelmezgetni. A meglévő háznak az értéke a lépték, és a beépítés módja. Ugyanilyen léptékkel lehetne ide újat is építeni.
Mésrész, ami viszont ennél sokkal fontosabb, én alapvetően nem értek egyet egyetelen belvárosi épület bontásával sem. Ezeket az épületek értéket jelentenek. Erősen különböző értéket képviselnek, de minden meglévő épület érték. Ha ezt elbontjuk, azzal lerombolunk egy értéket. A rombolás helyett lehet hozzáépíteni, bővíteni, átalakítani. Így értéket nem vesztünk, sőt ha jó az építész, akkor kifejezetten hozzáadunk. Rómában számos épületben 2000 éves római falak állnak. A várban, Sopronban, vagy más régi városban a legtöbb épület magában hordozza több évszázad lenyomatát. Ezek a több rétegből álló épületek számos izgalmas egyedi és megismételhetetlen részletet tartalmaznak, amivel egy új épület sem rendelkezik.
El tudnám képzelni ezt a házat bontás nélkül, a terven szereplő áttörésekkel, így megmaradna a házban a valódi izgalom, a valódi érték, a történelem.
Én remélem hogy ez az Édouard Francois-i gondolat nem lesz tartós, mert szerintem ez nem más mint velső gondolatok nélküli divatos megoldás...

airdace · http://metamorfozisok.blogspot.com 2009.06.05. 09:36:21

Azért arra kíváncsi lennék, hogy a tervezők egyáltalán _megpróbálták-e_ úgy megalkotni a szállodát, hogy a 41. szám alatti ház megmaradjon. Még talán a füstölőhelyiségnek is lehet új funkciót találni a szállodában.

Masznyik Csaba 2009.06.05. 14:54:51

Üdv!
Néhány észrevétel:
- Kár, hogy sem a tervezők honlapján (nem találtam), sem itt nem láthatók az alaprajzok, vagy legalább egy szint alaprajza.
- Kár, hogy a kritikus hozzászólások többsége leragad a "bontani, vagy sem" kérdésénél, amit, mármint a bontás indokait, a poszt szerzője elég alaposan részletezte. Olaszországi épületek és római kori romokra épült épületek más kategóriába tartoznak, mint egy száz éves pesti bérház, ami fizikailag elavult. (Más kérdés, hogy miért hagyták tönkremenni.)
- Nem értem, hogy miért baj egy korábban itt álló épület homlokzatát díszítésként, sajátos burkolatként (beton rekonstrukció) felhasználni egy új épület homlokzatán? Azt viszont - építészként - kérdezem, hogy (kíváncsi vagyok), milyen részletességűnek képzelték a tervezők ezt a betonrekonstrukciót, mert - szerintem - akkor lenne szép, ha milliméteres pontosságú lenne, nem valami elnagyolt, stilizált "gagyi" ... amit viszont, azaz a milliméter pontosságút, öntött, helyszíni betonból nem lenne egyszerű kivitelezni... könnyebb lenne elemkből előregyártani, akkor viszont be kellene vállalni az elemekből épített betonburkolat esztétikai következményeit.
Ez csak tűnődés a részemről (tudom, ez még nem kiviteli terv), tetszik az ötlet.
Szép lehet a míves betonfelület öregedése is (Scarpa).
- A parkolásra vonatkozó kérdés meglepő: nyilván nem lehet más tulajdonú épület alá kényszeríteni a lejárót,mindenkinek a saját telkén kell megoldania. (Az OTÉK elvárásaival szemben a belvárosban nem kikényszeríteni, hanem tiltani kellene a telken belüli parkolók elhelyezését... ennek végigvitele sajnos a hazainál összehangoltabb előkészítési és törvényhozási hátteret feltételez, ezért marad mindig változatlan, sőt, egyre szigorúbb a parkolók számára vonatkozó szabály)
- A fő tömegek telekosztásra utaló bontása és a függőleges fal/tető megtörése, a tér felfelé történő tágítása nekem is tetszik.
A fő kérdésem viszont: mi a homlokzat anyaga? Ha a nagy része vakolt felület, akkor a nem függőleges felületek hogy bírják majd az esőt/havat/fagyot? Hogy fognak kinézni pár év múlva beszürkülve, algásodva, széles szürke lefolyásokkal a függőleges felületeken? Nem hiszem, hogy létezik olyan hőszigetelt homlokzati rendszer, ami garanciával/szavatossággal meg tud egy ilyen, nem függőleges felületet oldani. Gehry - kővel burkolt -párizsi (egykori) Amerikai Intézete a látványos példája, hogyan megy tönkre egy ilyen homlokzat idő előtt.
Ha nem vakolt, akkor csak fémlemez burkolatú lehet, mert bármely más elemes burkolat irracionálisan drága lenne a nem függőlegességből adódó műszaki problémák (vízelvezetés, hőszigetelés) miatt. Ha fémlemez, akkor nekünk építészeknek (esetleg) tetszene, de kizárt, hogy az utca embere megszeresse ezt az egyébként szerethető formájú/léptékű épületet. És a látványtervek sem fémlemez burkolatot sejtetnek (tudom, ez még csak vázlatterv...).
Vagyis, éppen a lényeg, a forma kérdőjeles nálam a műszaki tartalom és megvalósíthatóság kérdőjelei miatt. Miközben alapvetően tetszik.
Erről mit gondoltok?

Üdv!
mcs

pösti 2009.06.05. 16:35:04

Szuper poszt+szuper kommentek!
A látványtervek meggyőzőek(alaprajz azért még jó lenne), aggályaim nekem is a kivitelezés ill az anyaghasználat terén lesznek(ez szinte biztos:))
és végül egy "építő" kritika: a tető legyen ZÖLDTETŐ!!
(ha már a homlokzati falsík az első három szinten,feltehetőleg a kis telekméret miatt "be lóg" az utcába)
A parkoló miatt nem aggódnék mivel ha egyszer megéljük(?),hogy oszlopos-süllyedős csillapított(ne adj isten sétáló) forgalmú utca lesz a Kazinczy, akkor sem fog nagy zavart okozni az a napi 20-25 ki-beállás.

Balázs Attila 2009.06.06. 09:22:56

@Masznyik Csaba:

Van egy tipikus építész hozzáállás, miszerint ha az épület szép, akkor minden megvan bocsátva...
Azt hiszem ez a ház egy tipikus példa erre a hozzáállásra. Csaba, én azt gondolom, hogy a bontani-nem bontani kérdés alapvető, amíg ez nem tiszta, addig nincs miről beszélni, legyen az épület bármilyen is. Más kérdés hogy ez többnyire nem az építész döntése...
Néhány hónappal ezelőtt nagy vitát kavart a HFP ügye. A temérdek hozzászólás közt vitáztunk néhány mondatot a romokról. Konkrétan arról, hogy a HFP romjai képviselnek-e olyan értéket,ami alapján a romok megőrzendőek, mert ha elbontanánk akkor a képlet sokkal egyszerűbbé vállna. Akkor te azt írtad, hogy annak ellenére hogy a romok védendő műemléki, vagy építészeti értéket nem képviselnek, megőrzendőek, mivel ez itt már történelem. Én azt hiszem ez a ház is történelem. Ne akarjunk a befektetők szájába adni az érveket a számukra egyértelműen gazdságosabb bontáshoz. Számos pédát találunk arra hogy erősen avult épületek gyönyörűen kiegészíthetőek, újreértelmezhetőek. Legalább az építészek ne akarják a könnyebb megoldást választni.

keesan 2009.06.06. 19:31:51

@Sadia: Helló! Elkezdtem olvasni, és nagyon érezhető, hogy nem nagyon vagy(tok) képben, hogy valami miért olyan amilyen egy képen... :)

Az a nagy fehér, ami miatt teljesen kiborultál, még tervezés alatt van, annak a homlokzata még csak most fog kialakulni... Ez csak egy bemutatása annak, hogy hogyan lehetne megoldani hogy a hetedik kerület "szövetét" hogyan lehetne átvenni, beleformálni az épületbe. Miért gondolod, hogy ezt így meg lehetne építeni? Majd lesznek ennél kidolgozottabb képek is. :) Szerintem klassz lesz.. :) ;)

'beruházó' 2009.06.06. 22:40:06

válaszok Mindenkinek:

1. Ha a Kazinczy u. 41. megmaradna, akkor a mellette lévő Kazinczy u. 37-39-et önállóan nem lehetne beépíteni, mert nincs meg a minimális 500 nm. A szabályozási terv szerint a minimális beépítési telekméret 500nm!! Szóval ott tátongana innentől egy üres telek, kérem ezt vegyék figyelembe!

2. A Kazinczy u. 41. tényleg életveszélyes állapotban van. Sokat rontott az állapotán az a két év, amikor az Önkormányzat hajléktalan szállást üzemeltetett benne.

3. Nem a beruházó kérésére ürítette ki a házat az Önkormányzat.. Csak mosolyogni lehet azon, hogy miket találnak ki emberek. Az ok ennél sokkal prózaibb: Ha nem lopott vízzel működtette volna a bérlő hűtőgépeit, -tetemes vízdíj kárt okozva ezzel- akkor valószínűleg még mindig ott dolgozna..


4. A bemutatott terv egy beépítést tisztázó, elvi építési engedélyt megelőző tervfázis. Ezért kérjük, se az utcai fehér foltot, se az udvari növénnyel befuttatott homlokzatot ne kritizálják, mert azokat a részeket a tervezés még nem is érintette.

5. Jelenlegi elképzelés szerint a látszóbeton minél élethűbben tükrözné a Kazinczy u. 41. jelenlegi házat.
De természetesen, csak akkor, amennyiben a további tervtanácsok, illetve a segítő-pozitív kritikák is abba az irányba mutatnak, hogy ezt az emléket kívánatos lenne megjeleníteni a leendő épületen.

6. A "fehér rész" sem dryvit sem fémlemez burkolás részünkről nem képzelhető el! A tervek szerint ízléses csempe vagy kőburkolat lesz, erre vonatkozóan több elképzelés is van, de még korai lenne erről nyilatkozni.

Remélem segítettem egy-két kérdés tisztázásában.

Tisztelettel!

Szijártó Ferenc
H.L.Projekt kft
'beruházó'

airdace · http://metamorfozisok.blogspot.com 2009.06.07. 23:52:54

@'beruházó': Teljesen korrekt válaszok. A hiba a szabályozási tervben, azaz a VII. kerületi önkormányzatban keresendő.... min. 500 nm, miért? És miért nem lehet abba beleérteni a telken levő, megmaradó, az új épületbe integrálandó házat? Mikor fogadják el végre a műemlékeket érintő beruházásokra vonatkozó 5%-os ÁFA-státuszt? Költői kérdések..

Én azért továbbra is drukkolok a KÖH-nek, és annak, hogy a múltat egy kicsit jobban tisztelő megoldást is ki lehet hozni úgy, hogy megérje a beruházónak.

Masznyik Csaba 2009.06.08. 01:21:35

Kedves Attila!
A HFP kapcsán részletesen leírtam, hogy - sokakkal ellentlétben - miért tartom (az elmélet síkján) a "megrendelő" oldaláról érthetőnek, a "tervező" szempontjából pedig kihívásnak a Dísz téri rom megtartását. Szó volt arról is, hogy akár egy 19. szd-i épület maradványa is lehet olyan értékű - az én szememben - mint egy középkori rom. De a szövegem a konkrét hely konkrét épületére vonatkozott, nem receptnek szántam.
Egy fizikailag elavult, elhanyagolt, hetedik kerületi épület, aminek legfőbb értéke az, hogy egy nagyobb rendszer, a "szövet" egyik eleme, nem indok arra, hogy mindenáron ragaszkodjon hozzá bárki is. (Nem ismerem a házat; a poszt nem említi, hogy műemléki védettsége volna, a szöveg alapján nem gondolom, hogy rendkívüli lenne.) Megtartani csak azért, mert "szép régi ház", az új pedig "ronda modern" lesz, vagy lenne... remélem nem ezen a szinten beszélgetünk.
Egy régi épület cseréje mögött kizárólag a beruházói haszonlesést feltételezni meglehetősen demagóg nézőpont. Aki tervezett már ilyesmit, régi épület felújítását, átalakítását, pontosan tudja, hogy milyen sok ellentmondás van egy ilyen feladatban... tévedés ne essék, nem a feladat előli meghátrálás mondatja ezt: a sok funkcionális, szerkezeti, műszaki kompromisszumra gondolok (terek kihasználása, működése, a különféle utólagos szigetelések, födémek stabilitása, gépészeti rendszerek helyigénye, nyomvonala stb.)

Tisztelt Szijártó Ferenc!
Nagyon köszönöm, örülök a közvetlen reakciónak. Bár a burkolatra vonatkozó válasz nem "nyugtatott meg", csendben maradok; nem illik átbeszélgetni a tervezők feje felett... hadd tudják ők/(önök), hogy mivel burkolják a házukat, nyilván műszakilag is korrekt módon.
Sok sikert, remélem sikerül a projekt, Párizs hasonlóan patinás belvárosi részein sok szép példa van az ilyen léptékű beavatkozásokra.

Üdv!
mcs

Balázs Attila 2009.06.08. 22:59:48

@Masznyik Csaba:

Kedves Csaba!

Szeretném egy példán keresztül bemutatni, hogy miért nem értek egyet bármilyen belvárosi régi épület bontásával. Bizonyára sokan ismeritek Valerio Olgiatti sárga házát a svájci Films nevű faluból. Ez egy századfordulós épület volt, amit Olgiatti a fiára hagyott azzal hogy építse át és egy kis kiállítóhelyként használja. Az épülete egy teljesen átlagos olaszos eklektikus épület volt. Olgiatti kortárs szellemben átértelmezte a házat. Eltűntek az eklektikus díszek, megmaradt a lényeg, a szerkezet, a falak, a födémek, azok a részletek, amik máz nélkül is magukban hordozzák a történelmet, és s hely szellemét. Ez az épület bő száz év után teljes funkcióváltáson esett át, egy teljes átértelmezésen, a bontás lehetősége fel sem merült, pedig egyszerűbb lett volna...
Törvényszerű, hogy az épületeink folyamatosan átalakulnak, korszerűsödnek, két-háromszáz évenként akár teljesen átváltoznak. De nem törvényszerű hogy egy műszakilag avult épületet teljesen el kellene bontani. Számomra egy téglafalazat műszaki avultsága nem értelmezhető. A Flimsi példa arra kell ösztönözzön minket, hogy egy régi épület teljes átértelmezésével ez a tervezett hotel is sokkal több lehet. Sokkal több mint egy kifordított lenyomat, mert ez magában hordozza a történelmet, az meg egy gyorsan avuló divat. Fenntarhatósági szempontból is sokkal több energiát emészt egy bontás és új építés mint egy átalakítás-átértelmezés. Ha így folytatjuk kétszáz évente a középületeinket kivéve teljesen újraépítjük a városainkat. Miért?

Masznyik Csaba 2009.06.09. 01:13:06

Kedves Attila!

Legyen minden megőrzendő épületből múzeum?
A példád - gyönyörű példa - egészen mást példáz, mint amit illusztrálni akartál vele. Ebből is az látszik, hogy nincs recept; konkrét/egyedi helyszínek, épületek és PROGRAMOK vannak, egyedi megoldásokkal.
Jelen esetben, a hetedik kerületben a program egy szálloda. Ezen lehet szomorkodni, mennyivel jobb lenne valami közfunkció, kevesebb lenne a gond a szintmagasságokkal. De minden régi épület nem alakítható középületté, múzeummá...
A téglafal valóban ritkán avul önmagában (legfeljebb, ha szigeteletlen). De a falak által körbezárt terek...!
Jól mondod, a városok mindig is újjáépültek nem kétszáz, hanem ötven-száz évenként a fix pontok (középületek, közterek, városi műtárgyak) körül, erről szól - többek között - Aldo Rossi könyve "A város építészete". A lakónegyedek cserélődnek mindig a leggyorsabban az életmód változása miatt.

Nem vagyok a projekt ügyvédje. Mindent lehet másképp is, bizonyára. Ez a terv - ha a bontás kérdésén nem akadunk fenn - legalább olyan sokrét(eg)ű, mint a (fehér) flimsi Sárga ház.

A példádnak (Olgiati-ház, Flims) örültem, mert nem ismertem, de most jól megnéztem :-) Kössz!

Egyébiránt pedig: wergida.blogspot.com/2009/06/ingatlanpanama-pesti-zsidonegyed.html

Ám ez a szomorú cikk (a Beszélőben) ne tévesszen meg senkit! Vannak városok, ahol az ilyen városrészek átépülését alaposan előkészítik, persze urbanisták, építészek, közgazdászok és szociológusok, nem pedig a panamázók. Nálunk a professzionális várostervezés és gazdálkodás hiányában nem marad más, mint foggal-körömmel ragaszkodni a régi épületekhez. Érthető okokból, ha a végeredményt nézzük.

A Te javaslatod/elvárásod csak egy másfajta költészet, mint ami (poétika) a spórák tervében van.
Az igazi kérdés viszont nem a minőségek különbözősége, hanem, hogy sikerül-e megvalósítani itt(hon) egy olyan tervet, amiben van egyáltalán bármilyen poétika.

Üdv!
mcs

Balázs Attila 2009.06.10. 09:42:38

Kedves Csaba!

Én azt gondolom hogy a példa megállja a helyét, ha valaki azt akarja érteni ami az jelképez. A példa azt akata bemutatni, hogy egy régi épületet is lehet kortárs módon kezeni, és bontás nélkül is létrehozható egy jelentős kortárs épület.
Természetesen nem lehet minden épületből múzeumot csinálni (ez nem is cél), de ugyanilyen kortárs módon lehetne hozzányulni ha lakást, szállodát, vagy bármi más funkciót akarunk létrehozni.
Ennél a példánál direktebb a Herzog Herzog & de Meuron Caixa fóruma Madridban, ahol új szintek, és jelentős bővítés is található, igaz ez is közfunkció, részben múzeum:
www.arcspace.com/architects/herzog_meuron/caixa/caixa.html
Az észt Hg Architecture nevű csapat hasonló megoldást követett Tallinban, de ezek irodák:
blog.ikodu.com/2008/08/27/2-uut-ponevat-buroohoonet-rotermanni-kvartalis/
és egy másik észt csapat, a Koko szintén Tallinban így odotta meg egy régi lepusztult gyár bővítését irodákkal:
blog.ikodu.com/2008/09/09/laudsepa-tookoja-tornide-saladus/
A holland Cepezed pedig így bővít egy régi villát Rómában:
epiteszforum.hu/node/9886.
De nálunk is vannak erre jó példák, úgy mint pl. a MEO. Természetesen egy az egyben hasonlók nincsenek, de ez nem hiszem hogy akadály lehet...

Én nem gondolom hogy ebben az esetben -ahogy írtad - költészetről kellene beszélni. Ez a dolog sokkal prózaibb ennél. Van egy érték, és van egy kitűnő építészcsapatunk, akik most a romboláshoz aszisztálnak, ahelyett hogy a régi házat átértelmezve egy sokkal komolyabb értéket hoznának létre, mint amit a képeken láthatunk.

Köszönöm a cikket. Azt gondolom ha valaki komolyan gondolja a városrész megmetését, akkor egy épületet sem engedhet lebontani, különösen egy ilyen helyzetben, mert ezek mind precedens értékűek. A példákból látszik hogy egy meglévő épület sem lehet valós akadály, ha a cél nem a profitmaximalizálás.

Masznyik Csaba 2009.06.10. 21:35:25

Kedves Attila!

Most jutottunk el oda, hogy elbeszélünk egymás mellett :-) Ilyenkor szokott az következni, hogy:
- de igenis, a példád (a példáid) rosszak, illetve amelyik jó, az is mást példáz) !!!
- de igenis, éppen arról van szó, hogy a magyarországi anyagi, mentális és jogi körülmények között hogyan lehet minősíthetetlen tucatépületeknél jobb (költőibb) épületeket építeni (nem tervezni, azt könnyebb, de meg is építeni) !!!

A példáid poétikája (ehhez ragaszkodom!), vagyis építészeti magja, lényege, mondanivalója semmivel sem több, inkább kevesebb, mint a spórák tervéé.

Élén a nagyhangú divatdiktátorokkal, a H&dM párossal. Végiggondoltad te azt a tervet? Technikai bravúr egy (a miénknél) gazdag(abb) országban, ahol a régi épület "megőrzése" inkább csak cinikus fintor a műemlékesek felé, akik ragaszkodnak ahhoz az ócska téglaházhoz. Építettek egy központi vb. magot, építettek egy brutális konzolos szerkezetet, ami az első emelet felett képes megtartani a régi épület több szintes homlokzatait, ezután elbontották a régi épület földszintjét, hogy több emeletnyi pincét építhessenek alá !!!, majd rátettek még vagy kétszer annyi szintet más anyagból. A régi épület ebben új "kontextusában" nem más, mint egy költségesen helyén tartott (műemlékes szóval "in situ") speciális burkolat. Aminek - lássuk be - semmi köze az egykori épülethez, még akkor sem, ha a régi formák és az építőanyagok beépültek az újba. In situ.
A 60-as évek középmagos toronyházainak huszonegyedik századi változata ez a történeti városmagba illesztve, miközben szándékosan kerüli azok homogenitását. Végtelenül cinikus gesztus a múlt irányába. Hannibal Lecter a képére feszíti a lenyúzott áldozatok véres arcbőrét... valami ilyesmi.

Ezt állítod példaként - szembe - ezzel a tervvel ???
Hatalmas tévedés !!!
A többi példáról nem is beszélve...

Üdv!
mcs

Gunther Zsolt 2009.06.11. 10:00:32

@Masznyik Csaba: Kedves Csaba,

megtartás kontra bontás. Én úgy vagyok ezzel, hogy mindkét út járható. Spóráék csináltak egy előremutató tervet, mely példaértékű lehet a zsidónegyed kortárs építészete fényében. Nem precedens a bontás területén, dőreség lenne azt hinni, hogy precedens tudna lenne az új épületek esetében. Tehát innen nézve rendben van. Egyetértek Balázs Attilával, hogy a régi megtartása sokkal többet adhat, de a tervezők itt egy másik utat választottak, és egy jó épületet terveztek.
Hdm épülete sajnos tényleg geg, főleg műemléki szempontból. Ha nem emelték volna el, hanem egy kiegészítés történt volna fent, számomra abszolút hitelesnek tűnne, a kontraszt nem zavaró - hiszen ha az lenne, ua. vonatkozna a Spóra-féle épületre. A másik két észt példa pedig - ismereteim szerint - nem belvárosi iparterület, hanem egy külvárosi rész, ahol ennyi extravagancia bele kell hogy férjen. Mert ha nem, akkor marad az "érzékeny bütykölés", ami annyira rányomja bélyegét mai építészetünkre.
Nem támogatom feltétlenül az öreg, düledező épületek megtartását,

Masznyik Csaba 2009.06.11. 12:20:47

Szia!

Én is azt gondolom, hogy mindkét út járható. Ahogy fentebb írtam is az eltérő poétikákra utalva. Azért lettem "indulatos" (persze csak jelképesen), mert mintha Attila (B) ragaszkodna túl mereven a téglákhoz. Ekkor válik ideológikussá a hozzáállása.
Régen rossz, ha csak szélsőségekben tudunk gondolkodni, vagyis, hogy aki egyet bont, az mintha MINDENT bontani akarna, illetve, hogy MINDENT meg kell tartani, mert csak az a "helyes" megközelítés.
A szakszerű várospolitika és városgazdálkodás - ami nálunk sajnos nincsen - tudna ebben a kérdésben ideológiamentesen megelőzni preferenciákat. Ezért írtam a párizsi példát (csak azt ismerem, biztos van más is), ahol az egyes városrészekben tömbszintű szabályozás van arra, hogy melyik épülettel mit lehet tenni; hol az épületenkénti csere, hol a tömb léptékű beavatkozás az ideális.

H&dM Caixa Fóruma nekem tetszik :-) nem tartom gegnek. Csak esetünkben ellenpéldaként, vagy mintaként idézni a félrevezető. Ezen "háborogtam". Rengeteg rétege van annak a háznak, éppen a túlzásai miatt. Karácsony Tamás vetítette és elemezte részletesen/profin a Mesterkurzuson, nagyon tanulságos volt. Építészettörténeti szempontból - szerintem - emblematikus, biztos, hogy örök referencia marad.

Üdv!
mcs

Balázs Attila 2009.06.11. 21:38:54

@Masznyik Csaba:

Kedves Csaba!

Igazad van, valóban elbeszélünk egymás mellett, de ennek ellemére én úgy érzem ez a vita nem hiábavaló.
Hagynám a példákat, mert azt hiszem ez nagyon sok irányba visz, próbálkozzunk inkább a tiszta logikával.
Ha jól értem, az érvelésed arra épül, hogy adott egy jó terv, ami egy értéket hoz létre. Ebben az összefüggésben -mivel amúgy híján vagyunk az értékes kortárs épületeknek-, másodlagos kérdés hogy ez a meglévő épület milyen értéket képvisel.
Én azt gondolom hogy nem ez a dolog lényege. Ha ezt a tervet Ódor Tamás tervezte volna, akkor biztos vagyok benne hogy záporoznának a kritikák, és a kritikiák egy jó része arról szólna, hogy miért kellett lebontani a meglévő házat. Igaz, ez csak felételezés, de ha mégis el tudjuk fogadni (mert azért ez biztosan nem áll messze a valóságtól), akkor ebből az következik, hogy egy érték lebontásáról egy olyan új érték lebontása ürügyén határozunk ami még csak terv szintjén létezik. Mi van ha a megrendelő kirúgja a Sporásokat, és Ódor Tamás tervez egy neogót-barokk, polgári-paraszt szállodát? Elpusztítottunk egy értéket annak a reményében hogy egy újat kapunk helyette, de nem kaptunk. Hasonló esetek már szép számmal történtek ezen a környéken.
Nem gondolom, hogy szélsőségesen gondolkodom erről a kérdésről, bár a szélsőségesség elég relatív fogalom. Pédául ha hárman vitáznánk erről a kérdésről, egy a bontás mellett érvelne, egy a kortárs bővítés mellett, egy pedig a hiteles rekonstrukció mellett, akkor én nagyon középen érezném magam:)
A fentiek miatt én egyáltalán nem támogatom régi épületek bontást. Kivételt számomra csak városi léptékben értelmezhető urbanisztikai ziccerek jelenthetnek, amik viszon éppen ezért messze nagyobb értéket képviselnek egy-egy háznál. Imádom azokat a városokat, ahol látványosak a történeti rétegek. Ahol megjelenik a görög, a római, a bizánci, a román, és a többi, akár egy épületen belül is. Ha lebontjuk ezeket ez épületeket, annak a lehetőségét szüntetjük meg hogy ilyen rétegek egymásra épülhessenek.

Masznyik Csaba 2009.06.12. 11:16:15

Kedves Attila!

Első és legfontosabb! Kérlek ne hozz be a képbe egy másik kollégát, pláne a "mi lett volna ha" fikció alanyaként, mert senkinek sem hiányzik egy újabb - alapos, vagy alaptalan - vesszőfutás. A mondandódat értem anélkül is.

Továbbra is azt látom, ahogy Zsolt is írta: Te másképp nyúltál volna ehhez a feladathoz, mint a spórák. Szíved joga. Még azt is megkockáztatom: lehet, hogy a semmiről beszélgetünk, mert akár a régi épület homlokzatának, falainak részleges megtartásával is megépíthető ugyanez az épület.

Ahogy a sok általad linkelt példa is mutatja, vagy akár Ekler Dezső Tölgyfa utcai átalakítása (közel tíz éves), a Turányi iroda Bem téri projektje (még terv) is illusztrálja, ma népszerű kezd lenni ez az vegyes megoldás: az új épület valamilyen módon magába építi, integrálja a régit. Legtöbbször a kontraszt nyelvén. Ettől lényegében tér el Plecnik ljubljanai könyvtára, ahol a régi épület köveit "szétszórva" építették vissza az új könyvtár falazatába. Esztétikailag egységesebb a végeredmény, az biztos, mint ami a kortárs "kontrasztos" példákból kijön. (Már akinek ez számít.)

Három fokozatot különböztessünk meg:
- a régi épület homlokzatainak, falainak megtartása
- a régi épület anyagainak szétbontása és beépítése az új épületbe
- a régi épület homlokzatának visszaépítése új anyagokból

E három variáció három kölönböző lehetőség, egy cél érdekében: és így levezetve nem is állnak olyan távol egymástól.
Hiszen a régi épület mindenképpen csak valamilyen áttételes módon kerül át az újba. Ezt éppen a H&dM Caixa Fóruma illusztrálja a legjobban. Műemlékes szempontból - szerintem - cinizmus, építészeti megoldásként (speciális burkolat) bravúros és elgondolkodtató.
A betonból "visszaépített" homlokzatban én látok annyi fantáziát, mintha foggal-körömmel ragaszkodnánk a régi téglákhoz, amik éppen úgy "átértelmeződnek" és elvesztik egykori minőségüket/jelentésüket, mint így.

A mai technicizált világ velejárója ez. A régi épületrészek megtartása nem tud olyan szerves lenni, mint a régi korokban volt. Éppen a műszaki követelmények, technikai igények, felszereltség miatt. Ritkán van olyan opció, mint pl. a berlini Reichstag épülete, ahol elég a külső köpenyt megtartani és belülre egy modern irodaház kerül. A magyar Parlamentet pl. nem lenne szabad így kibelezni... de ez más kérdés :-)

Üdv!
mcs

Balázs Attila 2009.06.14. 10:44:49

Kedves Csaba!

Elnézést, igazad van Csaba, nem gondoltam végig a dolgot, a jövőben tartózkodok az ilyen és hasonló példálódzásoktól.
Nem ismertem Plecnik Ljubljanai könyvtárát. Nagyon érdekes, számomra ez is belefér a rétegek egymásra rakódásába, köszönöm a példát.
A három fokozat szerintem rendben van, a visszaépítést viszont én továbbra is kissé fából vaskarikának érzem, bár kétségtelen, hogy ez is több mintha egy teljesen újat építenénk. Abban meg nincs semmi rossz hogy eltérő a véleményünk:)
Elkészült Edouard François Hotel Fouquet Barrier-je, ami hasonló a Sopra tervéhez:
www.archdaily.com/24801/hotel-fouquet-barrier-eduard-fanchanc/
Mi a véleményetek?

Tök Etele 2009.07.03. 08:36:18

Szivesen járok röhögni épitészek párbeszédéhez. Ezen itt nem birtam ki hanyattfekve röhögés nélkül, köszönöm T. Épitészek! :-))))))))

Méghogy erről a "tervről" valaki bármilyen aspektusból is eljusson a berlini Reichstagra való asszociációhoz....:-))))))))))))))

Jóhogy már nem a Kuala Lumpuri felhőkarcolót rángatta ide valamelyik épitészagyu viszonyitási pontként. Értem én, értem, hogy kell valamiről egymással diskurálgatni, és ha már nincs semmi, ami itt a mi környékünkön alap, akkor hát arról.

Mert itt tényleg a nagy semmi válthatja ki a gondolatmenést. Nevetséges, ahogy épitészek ezt a semmit még "tervnek" is képesek nevezni. Ami itt látható, annak semmi köze nincs ahhoz, amit tervnek lehetne nevezni. Ilyet a kisfiam kb. 6 éves korában rajzolgatott (ennél azért valamivel jobbat), akkor ő már építész? Ez nem terv, hanem egy geg. Verbális épitészek meg nekiálltak rugózni rajta.

Még egyszer kösz fiúk a szórakoztatást.:-))))
(remélem, ti is csak annak szántátok, és nem gondoljátok komolyan, mert az irtó gáz lenne)